Šrift:Väiksem АаSuurem Aa
Engesztelés
Miért haragszol olly igen?
Kis leány! tekints ide;
Ki itt előtted esdekel,
Nem a te híved-e? —
De űl durcásan, és reám
Csak nem tekint a kis leány.
Füzök hajadnak selymibe
Virágos szalagot;
Csak oh tekints szemem közé,
Csak szűnjön haragod. —
De űl durcásan, és reám
Még sem tekint a kis leány.
Jól áll piciny kacsóidon
A gyűrü, kis leány,
Arany gyürűt adok neked,
De pillants már reám! —
Csak űl durcásan, és reám
Most sem tekint a kis leány.
Gyöngysorra vágysz? szép gyöngyöket
Hozok nyakadra én,
Szemednek hajnalcsillagát
Ha fölveted felém. —
Durcás mindegyre, és reám
Csak nem tekint a kis leány.
Tehát jobban szeresselek?
De oh az nem lehet!
Határ— és végtelen, hogy én
Szeretlek tégedet.
S még is haragszol, és reám
Még sem tekintesz, kis leány?...
De mért is e töprenkedés?
Babám, isten veled!
Lesz más leány, ki rám tekint,
Kettő is egy helyett...
Tudtam, tudtam, hamis leány,
Hogy még mosolygasz is reám!
Népdal
Kakasszóra hajnal ébred,
Én lyányokkal nem beszélek,
Mert ha szólok őhozzájok,
Hajnal lesz a két orcájok.
Igy valaki azt gondolná:
Én is kakas vagyok talán;
S hejh a kakas hamis madár,
Untalan más fészekhez jár.
Pedig én kakas nem vagyok,
Hanem fülemile vagyok,
Egy a fészkem, egy a párom,
Egyért élek a világon.