sokáig élni. Mert nem épp az egyszerű
büntetés néz rám vádjaiból: iszonyúbb
számomra, hogy az egész város, hogy te, és
barátaim alávalónak lássanak.
Kar
Csak indulat csikarta tán belőle ki
a gyanusítást, nem volt meggondolt beszéd.
Kreon
Miből látszott az, mintha épp az én cselem
biztatta volna hazug szóra tán a jóst?
Kar
Ő mondta így. Honnan gondolta, nem tudom.
Kreon
S őszinte szemmel emelhette és igaz
lélekkel ezt a szörnyü vádat ellenem?
Kar
Azt sem tudom. Uralkodóknak tetteit
nem vizsgálom. — Jön már házából ő maga.
(Oedipus kilép a palotából)
Oedipus
Te vagy? S hogy jöhetsz ide még? Van arcod és
van bátorságod fölkeresni födelem,
ki úgy állasz előttem, mint nyílt gyilkosom
s királyságomnak rajtakapott tolvaja?
Az égre, mondd, gyávának gondoltál talán
vagy őrültnek, hogy ezt tervelted ellenem?
Azt hitted, hogy nem veszem észre, mit koholsz,
vagy rájövén nem fogok védekezni majd?
Nem esztelenség volt-e a vállalkozás,
hogy így pénz és barátok nélkül trónt vadássz,
amit csak kincs és seregek foghatnak el?
Kreon
Tudod, mit tégy most? Szavaidra szavamat
hallgasd meg, és ha meghallgattad, úgy ítélj!
Oedipus
Jól tudsz beszélni, de én nem tudok reád
hallgatni jól: mert hozzám rossznak leltelek.
Kreon
Épp ebben hallgass rám előbb, hadd mondjam el —
Oedipus
Épp ebben ne is mondjad, hogy nem vagy bünös.
Kreon
Ha azt hiszed, hogy ily makacsság, oktalan,
dicsőségedre válik: nem jól gondolod.
Oedipus
Ha azt hiszed, hogy büntetéstől mentesen
rokonod ellen törhetsz: nem jól gondolod.
Kreon
Elismerem, hogy amit mondasz, az helyes:
de szólj, szerinted miben törtem ellened?
Oedipus
Te bírtál — vagy tán nem te bírtál rá, hogy a
hires jósért elküldjek és hivassam őt?
Kreon
Tanácsom most is változatlan ugyanaz.
Oedipus
Mennyi ideje múlt is már, hogy Láios —
Kreon
Hogy mi volt Láiossal? — Mert nem értelek...
Oedipus
Mikor lett, hogy halálos kéztől elveszett?
Kreon
Régi nagy éveket mértünk azóta már...
Oedipus
S űzte már akkor mesterségét ez a jós?
Kreon
Éppilyen bölcs volt, s éppígy tisztelték is őt.
Oedipus
És abban az időben rólam nem beszélt?
Kreon
Nem — előttem legalább nem beszélt soha.
Oedipus
S haláláról nem tettetek vizsgálatot?
Kreon
Tettünk — hogyne! — De nem jöttünk rá semmire.
Oedipus
Hát hogy-hogy akkor föl nem fedte ezt a jós?
Kreon
Nem tudom, én nem mondom, amit nem tudok.
Oedipus
De annyit mégis megvallhatsz, mert jól tudod —
Kreon
Mit? — Semmit, amit tudok, nem tagadok el.
Oedipus
Hogy, hacsak össze nem játszik veled, soha
nem fogja rám, hogy én öltem meg Láiost.
Kreon
Rád fogott-é valóban ilyet, te tudod.
Kikérdeztél; most már hadd kérdezlek én.
Oedipus
Csak kérdezz! nem hozod ki, hogy gyilkos vagyok.
Kreon
Mondd hát: nem bírod hitvesül nővéremet?
Oedipus
E kérdésre nem felelhet tagadás.
Kreon
S nem uralkodtok városunkban közösen?
Oedipus
Amit kívánhat tőlem, minden teljesül.
Kreon
S nem ülök én kettőtök mellett harmadik?
Oedipus
Ebből látszik, mily hálátlan vagy, s rossz barát.
Kreon
Nem: ha magadnak szavam nyomán számot adsz.
Figyelj először erre: ki választaná
inkább, folyvást-remegve királykodni, mint
heverni bizton, ha azért hatalma egy?
Nem az vagyok, akit jobban csábítana
a "király" név, mint a királyi élet; és
az ilyen embert józannak se tartom én.
Most nyugton élek, s megvan tőled mindenem:
legyek király, és mennyi kelletlen teher!
Hogy lenne hát vágyamnak édesebb a trón,
mint hatalomban uralkodni gondtalan?
Nem csalnak engem balgaságok annyira,
hogy azt kivánjam, ami sem szép, sem haszon.
Most minden ember szívből kedvel és köszönt;
engem hivat ki, aki hozzád kérni jő,
mert ettől érzi függni útja sikerét.
Miért kergessek mást, hogy elveszítsem ezt?
Bolond terv volna tőlem bármely csalfa terv.
Nem is voltam soha ilyennek embere,
mástól se tűrném, aki hasonlót kohol.
Ha kétkedsz bennem, menj, kérdezd meg Delphiben
a jóslatot, hogy híven hoztam-é hirül?
S ha rajtakapsz, hogy ama bölccsel bármit is
közösen szőttünk: mérjen dupla szavazat
halál reám, a tied és a magamé;
de vak gyanúból hátam mögött ne itélj!
Mert nem helyes, könnyelműn jónak tartani
azt, aki rossz, de rossznak sem azt, aki jó.
Eldobni hű barátot annyi, mint saját
életedet s amit csak legjobban szeretsz.
Idővel ezt jól megtudod, mert az igaz
embert egyedül az idő mutatja meg,
míg a hitványra első percben ráfigyelsz.
Kar
Neked szólt ez, vigyázz király, ha nem akarsz
botlani: gyors ítélet nem jár biztosan.
Oedipus
Hol gyorsan támad rám a titkos cselvető,
éppoly gyorsan kell határoznom ellene.
Ha tétlen várok, az ő terve sikerül,
mig az enyém előre elhibázva már.
Kreon
Hát mit kivánsz? Száműzni gondolsz engemet?
Oedipus
Óh, nem! Halálra, s nem futásra szántalak.
Kreon
Először mondd meg, mért irigyled életem?
Oedipus
Nem nyugszol döntésembe? vagy nem is hiszed?
Kreon
Nincs eszed, látom.
Oedipus
A magam dolgára van.
Kreon
Enyémre is kell lenni.
Oedipus
Aki pártot ütsz?
Kreon
Mit tudsz te arról?
Oedipus
Bárhogy is — parancs: parancs.
Kreon
S ha gaz parancs?
Oedipus
Óh, városom! Óh, városom!
Kreon
A város az enyém is, nemcsak a tiéd.
(Iokasté kilép a palotából)
Kar
Hagyjátok abba, fejedelmek! Jókor épp
látom Iokastét jönni házából: az ő
jelenlétében e viszálynak szűnni kell.
Iokasté
Hogy gyújthattátok, szerencsétlenek! föl így
a nyelv bolond csatáját? Nem szégyenlitek
ország bajában még külön bajt költeni?
Jer palotánkba, s te is, Kreon, menj haza:
ne dagasszátok kínná, ami semmi volt!
Kreon
Óh, testvér! szörnyü szándékkal van ellenem
Oedipus férjed, s két iszony közt válogat:
száműzni vagy hóhérnak adni fejemet.
Oedipus
Megvallom, asszony, úgy van! Azon értem őt,
hogy gaz csellel személyem ellen tőrt vetett.
Kreon
Ne boldoguljak, átokverten vesszek el,
ha jottát tettem abból, amit vádja mond.
Iokasté
Az istenekre! higgy szavának, Oedipus!
Tekintsed az egekre-szóló esküket,
és engem, és e népet, amely körüláll.
Kar
Fogadd, királyom,
az észnek
a szívnek
szavát!
Oedipus
S miben kívánod tennem azt?
Kar
Hogy őt, ki eddig
sohsem volt
ily őrült,
s nagy esküt tett, ne bántsd!
Oedipus
Tudod, mit kívánsz?
Kar
Tudom.
Oedipus
Hát hogy gondolod?
Kar
Régi barátodat
könnyü gyanú szerint
El ne itéld, aki
fölesküdt
hived!
Oedipus
Tudd meg, hogy ezt kivánva az én vesztemet
kívánod, vagy hogy engem érjen számüzés.
Kar
A Napra, aki minden istenek
elseje: nem én!
Égiek,
földiek
hagyjanak el és
ne érjek
jó véget,
ha vágyam ez! -
Csak szivem
marja bús
sorvadó hazámnak
sorsa, ha régi sok baját
tetézi még ez új láz, friss viszály.
Oedipus
Legyen hát: menjen! bár magamra mondok is
halált ezzel, vagy dicstelen száműzetést.
Csak a te ajkad hat meg, téged szánlak én,
nem őt; őt ott, ahol van, mindig gyűlölöm.
Kreon
Fogcsikorgatva engedsz? Ez, ha dühödön
túladsz, terhes emlék lesz... Ily természetek
önnönmaguknak legkinosabb terhei.
Oedipus
Nem hagysz békét, még itt vagy?
Kreon
Már megyek.
Te nem ismersz. Ezek ismernek: én nem
változom. (El)
Kar
Miért nem kiséred
a házba,
királynő
te is?
Iokasté
Tudni kivánom, hogy mi volt?
Kar
Vak szó homályos
gyanut vert.
S a vád fáj,
ha mégoly jogtalan.
Iokasté
Mind a két részről?
Kar
Úgy van.
Iokasté
És mi volt a vád?
Kar
Legyen elég, elég,
annyi bajunk között:
hagyjuk a szót, ha már
viszályuk
elült.
Oedipus
Lásd, meddig mégy jó szándékoddal, hogy dühöm
eltompítsad, szívem jogával nem törődsz!
Kar
Uram, nemegyszer mondtam már neked:
nem helyes-eszű,
esztelen,
képtelen
volna közülünk,
ki tőled,
urunktól,
fordulna el.
Hisz hazánk
csónakát
annyi vad viharból
te vitted csöndes rév felé:
légy újra, hogyha tudsz most, jó hajós!
Iokasté
Az istenekre, mondd el, uram, nékem is,
mi költhetett lelkedben ennyi haragot?
Oedipus
Elmondom, mert ezeknél több vagy énnekem,
Kreon hogy trónom ellen milyen cselt koholt.
Iokasté
Beszélj — ha biztos vádat tudsz-e ellene?
Oedipus
Rágalmaz, hogy én gyilkoltam le Láiost.
Iokasté
Látta talán? Vagy más szavára mondja így?
Oedipus
Egy jóst, egy gazságmestert tolt előre, mert
saját nyelvét mindenben tisztán tartja ő.
Iokasté
Óh, emiatt, bocsásd a szélnek gondjaid!
Hallgass rám és tanuld meg, halandók között
nincs senki jós, nincs, aki rejtelmekbe lát!
És erre könnyü példát adhat pár szavam.
Mert jóslat jött valaha Láioshoz — én
nem mondom, Apollótól, csak szolgáitól —,
hogy sorsa a gyermek kezétől veszni el,
aki tőlem és tőle majd születni fog.
Lám pedig rablók ölték őt meg hír szerint,
egy hármas keresztúton, ismeretlenek;
mig a fiát, ki életével harmadik
napig sem ért el, kitette vad hegyen,
lába-csuklóit gúzsba kötve szorosan.
Így Phoebus nem váltotta be sem azt, hogy ez
megölje atyját, sem azt, ami Láiost
gyötörte, hogy saját fiától hulljon el.
Pedig hát ezt "határozták" a jóslatok.
Ne gondolj hát jósokkal, mert amit az ég
akar, hogy tudjunk, megjelenti ő maga.
Oedipus
Mit mondasz asszony? Amit mondtál az imént,
zavarba veszti s megrendíti lelkemet.
Iokasté
Mily izgalomba feledkezve szólasz így?
Oedipus
Mintha előbb azt mondtad volna, Láiost
egy hármas keresztúton érte végzete.
Iokasté
Így beszélték, s mindmáig tartja még a hír.
Oedipus
És hol a hely, ahol e szörnyüség esett?
Iokasté
A vidék neve Phokis: hol az ágas út
Delphi iránt és Dauliából összejő.
Oedipus
És mennyi idő múlt is már azóta el?
Iokasté
Nem sokkal később jelentél meg te a trónt
elnyerni, mintsem városunkba jött a hír.
Oedipus
Óh, jaj, Zeus, mily tettre szántál engemet?
Iokasté
Mit vettél úgy szivedre ebből, Oedipus?
Oedipus
Ne kérdezz; inkább felelj erre: Láios
Milyen korúnak s termetűnek látszhatott?
Iokasté
Nagy volt, az első fehérség gyűlt homlokán,
alakja a tiédtől nem különböző.
Oedipus
Én nyomorult! magamat dobtam tán imént
rémes átkok poklába, és nem tudtam azt!
Iokasté
Mit mondasz, uram? Nem merek rád nézni így...
Oedipus
Óh, félek félek, mégse volt vak az a jós!
De még egy szót! hogy mindent jobban földeríts.
Iokasté
Csak kérdezz! Szavad borzalom: de felelek.
Oedipus
Kevés emberrel kelt-e ő útjára, vagy
sok fegyveres kiséretében, mint vezér?
Iokasté
Öten voltak, mindössze; köztük, aki hírt
hozott. Egyetlen szekér vitte Láiost.
Oedipus
Óh, jaj, minden világos! És ki volt, aki
hírt hozott, aki nektek mindent elbeszélt?
Iokasté
Egy szolga. Több se menekült meg eleven.
Oedipus
És az itt szolgál házunk mellett máig is?
Iokasté
Már nem. Mióta halni látta Láiost
s megérkezvén a trónon tégedet talált,
kezem megfogta, úgy könyörgött, küldjem őt
ki a mezőkre, gyapjas nyájaink közé,
hogy a várostól mennél távolabb legyen.
S kiküldtem, mert megérdemelt — amennyire
egy szolga érdemelhet — ennél többet is.
Oedipus
Van mód most rögtön visszahívni őt ide?
Iokasté
Meg lehet tenni. De miért kivánod ezt?
Oedipus
Már félek, asszony, így is túlontúl sokat