Válogatott magyar népdalok

108

 
Soha sem cselekszem,
A mit cselekedtem,
Hogy a jó pajtásom
A rózsámhoz vigyem.
 
 
Ők ott ölelköztek,
Én távolról néztem,
Megütött a bánat,
Azzal visszatértem.
 

109

 
Ez a szemem, ez az egyik,
Jobban kacsint mint a másik.
Ne haragudj édes, ne haragudj kedves,
Édes, kedves galambocskám!
 
 
Ez a karom, ez az egyik,
Jobban ölel, mint a másik.
Ne haragudj édes, ne haragudj kedves,
Édes, kedves galambocskám!
 

110

 
Addig élem világomat,
Mig szél fujja pántlikámat.
A pántlika könnyű ruha,
Mert azt a szél könnyen fujja.
De a konty, az nehéz ruha,
Mert azt a bu gyakran járja.
 

111

 
Piros alma gömbölyű,
Juha aja, haja,
Megcsókollak, gyönyörű!
Juha aja, haja.
 
 
Széna terem a réten,
Juha aja, haja
Megcsókollak a héten,
Juha aja, haja.
 
 
Cseresznyefa virágos,
Juha aja, haja,
Az én kincsem jó táncos,
Juha aja, haja!
 

112

 
Ne haragudj, rózsám, azért,
Hogy az én szám tiedhez ért,
Mert a kik egymást szeretik,
Azok közt gyakran megesik.
 
 
Egy két pár csók nem a világ,
Forduljon fel, a ki nem ád.
Adj hát, rózsám, e világon,
Ugy sem kell a másvilágon.
 
 
A ki csókol sötét estve,
Áldja meg az Isten érte;
A ki csókol holdvilágon,
Számoljon a másvilágon.
 

113

 
Vörös bársony süvegem,
Most élem gyöngyéletem.
Bokréta van mellette,
Barna babám kötötte.
 
 
Ha kötötte, jól tette,
Csókot kapott érette.
Köss még rózsám, másszor is,
Megcsókollak százszor is.
 
 
Nyisd ki, babám, az ajtót;
Magyar kopogtat, nem tót.
Hej be soká nyitod ki,
Mint ha nem tudnád, hogy ki.
 
 
Tudom biz én, de félek,
Mert a férfi rosz lélek;
Azt esküszi, hogy szeret,
Egyet fordul, kinevet.
 

114

 
Retteg pej paripám!
Az égcsattogástól.
Az igaz szeretet
Fél az árulástól.
 
 
Nincs tavasz, nincsen nyár
Piros rózsa nélkűl,
Az igaz szeretet
Nincs ölelés nélkűl.
 
 
Nem volt tél, nem is lesz
Havas eső nélkűl,
Az igaz szeretet
Nem lehet csók nélkűl.
 

115

 
Széles viz a Duna,
Keskeny palló rajta.
Ne menj rá, galambom,
Mert leesel róla.
 
 
Nem esem, nem esem
A Duna vizébe;
Inkább veled esem,
Rózsám, szerelembe.
 

116

 
Porzik a berényi utca,
Ha én végig menek rajta.
Nyilik a rózsám ajtaja,
Ha én kopogtatok rajta.
 
 
Mikor a rózsámat látom,
Helyemet alig találom.
Zsibog bennem minden érzés,
Azt gondolom, eszem elvész.
 
 
Érted égő szivem heve
Olyan, mint a cserfa tüze.
Csókot rózsám, ide csókot
Hadd oltsam el ezt a poklot.
 

117

 
Erdő, erdő, de magas vagy!
Tőlem kedves, de messze vagy!
Ha az erdőt levághatnám,
A rózsámat megláthatnám.
 
 
Erdő nincsen zöld ág nélkül,
Mező sincsen virág nélkül:
Az én szivem sincs baj nélkül,
Mert távol van kedvesétül.
 

118

 
Meghalok én már minden nap,
Mióta nem vagyok szabad.
Itatja mérgét én velem,
Mióta csak feleségem.
 
 
Átkozom én azt a papot,
A ki minket összeadott.
Soha sem szerettük egymást,
Mégis adott reánk áldást.
 

119

 
Nézz, rózsám, a szemembe;
Mit olvasol belőle?
Ugy-e azt mondja,
Ugy-e azt mondja:
Te vagy az angyalok ragyogó csillaga.
 

120

 
Verd meg uram, azt a szivet, haja haj!
A ki kettőt, hármat szeret, haja haj;
Lám én csak egyet szeretek,
Még is eleget szenvedek.
 
 
Verd meg uram, azt a papot, haja haj!
A ki minket összeadott, haja haj;
De még jobban a barátot,
A ki minket elválasztott.
 

121

 
Hogy tarlót kaparni
Mentem a határba,
Ott láttam galambom
Vetni gyólcs gatyába.
 
 
Vess, édes angyalom,
Abból esztendőre
Sütök szép kalácsot
A mi menyekzőnkre.
 
 
Kapartam én tarlót,
Majd kemencét fűtök,
Ha látóba eljösz,
Veled mellé űlök.
 
 
Félek, hogy el nem jösz,
Csak magam maradok;
Befűtött kemence
Mellett is megfagyok.
 

122

 
Voltam én már gazdag is,
Ha most szegény vagyok is.
Találok én szeretőt,
Minden ujjomra kettőt.
 
 
Az egyikre szép rózsát,
A másikra violát,
Harmadikra lelkemet,
A ki szeret engemet.
 

123

 
Jaj beh sokat, jaj beh régen,
Jártam a virágos réten!
Hát itt vagy angyali lélek,
Kihallgattad, mit beszélek?
 
 
Nem beszéltem én senkiről,
Csak a régi szeretőmről.
Arról se beszéltem volna,
Ha más nem ingerelt volna.
 
 
Azt tudtam én, mig a világ,
Mindig ég a gyertyavilág;
De már látom hogy elalszik,
Kedves rózsám rám haragszik.
 
 
Mit tehetek én már arrul,
Hogy az ég borul amarrul?
Fekete föld, nyilj két felé,
Bánatimat zárom belé.
 

124

 
Kicsin vagyok én,
Majd megnövök én;
Mint a tüdő a fazékból,
Kidagadok én.
 
 
Kicsin vagyok én,
Majd megnövök én;
Kell-e rózsa vagy ibolya,
Azt is adok én.
 
 
Kicsin vagyok én,
Majd megnövök én;
Esztendőre vagy kettőre
Férjhez menek én.
 
 
Oh te kicsike!
Ki ne szeretne!
A ki téged nem szeretne,
Hunczut a neve.
 

125

 
Ki ki ki ki ki ki
Ki galambja vagy te?
Ingasd meg magadat,
Karcsu derekadat. –
Ingatom magamat
Karcsu derekamat.
 

126

 
Közel a tél, mén a fecske,
Hallod-e te, kis szűzecske,
Mondd meg nekem, szelidecske,
Leány vagy-e vagy menyecske?
 
 
Nem vagyok én szelidecske,
Sem szűz, sem lány, sem menyecske.
Mert én kerti virág vagyok,
A harmatért majd meghalok.
 
 
Ha te virág vagy a kertben,
Én meg harmat vagyok ebben.
Estve a virágra szállok,
Reggelig rajta uszkálok.
 

127

 
Lisztet pénzen vettem,
Vajat kölcsön kértem,
Mégis a rózsámnak
Pogácsát sütöttem.
 
 
Pénteken szapultam,
Szombaton kimostam,
Mégis a rózsámnak
Fehér ruhát adtam.
 

128

 
Zöld erdőben jártam,
Zöld levelet láttam,
Le is szakasztottam,
Kedves galambomnak
A kezibe adtam.
Ráirtam nevemet,
Olvasd el galambom,
Ugy tudod meg,
Kinek hivnak engem.
 

129

 
Gyere be, gyere be, gyönyörű kis madár,
Csináltattam neked aranyból kalitkát.
Aranyból kalitkát, ezüstből ajtaját,
Ezüstből ajtaját, gyémántbul válúját.
 
 
Nem szoktam, nem szoktam kalitkában lakni,
Csak szoktam, csak szoktam zöld erdőben lakni;
Zöld erdőben lakni, zöld ágakra szállni,
Fenyőmagot enni, gyöngyharmatot inni.
 

130

 
Három ut előttem: melyiken induljak?
Három szeretőm van: melyiktől bucsuzzak?
 
 
Az egyik állandó, a másik mulandó,
A harmadik pedig épen hozzám való.
 

131

 
Nincsen kedvem, nincsen, mert nincsen
Szép szeretőm, ki rám tekintsen;
Majd felderűl a csillagos ég,
Az lesz a szeretőm, ki volt rég.
 
 
Jaj de sokat áztam, fáradtam,
Mikor házasodni indultam;
Nem találtam kedvemre valót,
Az lesz a szeretőm, a ki vót.
 
 
Szép a rozmarinszál bokorba,
Ha megkötik zöld koszoruba;
Felteszik a szűzlány fejére,
Leteszik a but a szivére.
 

132

 
Lányok fonják a len szöszt;
Beszélgetik magok közt:
Jaj anyám, a fonás,
Nehéz a várakozás.
 
 
Cipőt veszek, szülöttem,
Csak ne sirj, rij előttem.
Jaj anyám, jó anyám,
Nem az az én nyavalyám.
 
 
Szoknyát veszek, szülöttem,
Csak ne sirj, rij előttem.
Jaj anyám, jó anyám,
Nem az az én nyavalyám.
 
 
Legényt hozok, szülöttem,
Csak ne sirj, rij előttem;
Ugy anyám, jó anyám,
Ez ám az én nyavalyám.
 

133

 
A leány gyöngyvirág.
Tizenhat esztendeig,
Liliom, rózsaszál
Tizennyolc esztendeig.
De ha idejét haladja,
Csak a legények bolondja.
 

134

 
Olyan a szemed járása,
Mint a csillag ragyogása,
Olyan a szád mosolygása,
Mint a hajnal hasadása.
 
 
A te szemed olyan kerek,
A mennyit lát, annyit szeret.
Lám, az enyém olyan igaz,
Száz közül is egyet választ.
 

135

 
Fekete városban fehér torony látszik,
Az én kis angyalom más ölében játszik;
Verje meg az Isten, veretlen se hagyja,
Ki a más rózsáját ekkép elragadja.
 
 
Fehér falu felett fekete gyász borul,
Az én kis angyalom más ölébe szorul;
Verje meg az Isten, veretlen se hagyja,
Ki a más rózsáját ekkép elragadja!
 

136

 
Oh beh esik, oh beh borul,
Oh beh fázom bal oldalról,
Oh beh fázik az a karom,
Kivel rózsámat takarom.
 

137

 
Elszakadt a buza töve,
Nincsen a legénynek szeme;
Szeme volna, szégyenlene,
Kettőt, hármat nem szeretne.
Megérhetné egy rózsával,
Vagy én velem vagy egy mással.
 

138

 
Beh szépen ég az a gyertya,
Beh szép barna legény tartja.
Ha az Isten nekem adja,
Nem kell senki száz aranya.
 
 
Az aranynyal mit csinálnék,
De ő vele meg is hálnék,
Szép orcáját csókolgatnám,
Gyönge mellét tapogatnám.
 
 
Beh szép a szeretőm szeme,
Beh szépen néz az emberre;
Oly szépen néz az emberre,
Hogy én majd meghalok érte.
 

139

 
Gyöngy élete a leánynak,
Szeretőt talál magának;
De a legény, mint a kutya,
Kustorog egész éjtszaka.
 
 
Ha este van a faluba,
Lányok mennek a fonóba;
Legények meg az ablakra,
Tekintgetnek a lányokra.
 
 
Este van már a faluba,
Megyen a lány a fonóba,
A legény meg az ablakra,
Oda fagyott az ajaka,
 
 
Tartsd ki, kis lány, azt a gyertyát,
Engeszszük fel az ajakát.
Bomoljon meg az ajaka,
Minek tette az ablakba.
 

140

 
Szomoru az idő
Meg akar változni,
Talán a rózsámtól
Kelletik elválni,
 
 
Elment az én rózsám
Idegen országra,
Azt üzente vissza,
Hogy menjek utána.
 
 
Ha én megtudhatnám:
Melyik uton ment el,
Felszántanám én azt
Aranyos ekével;
 
 
Be is vetném én azt
Szemen szedett gyöngygyel,
Be is boronálnám
Sűrű könyeimmel;
 
 
Meg is gyászolnám én
Délig feketével,
Délután pediglen
Patyolat fehérrel.
 

141

 
Van kökényfa, de nincs rajta,
Van szeretőm, de mi haszna?
Én szeretem, ő nem szeret,
Jaj beh gyalázatos élet.
 
 
Van rózsafa, van is rajta,
Van szeretőm, van is haszna;
Én szeretem, ő is szeret,
Oh beh gyönyörű egy élet!
 

142

 
Este van a leánynak,
Nem kell senki fiának;
Maradjon az anyjának
Abrakos tarisznyának,
 
 
Vesztél volna anyádba;
Mért járatál hiába,
Sok esőbe, sok sárba,
Sok sötét éjszakába.
 

143

 
Mikor viszi a kis lány a vizet,
Akkor leli a szerelem hideg.
Egyet kettőt kacsintok reája,
Mindjárt csókra mosolyog a szája.
S mennél jobban kacsintok reája,
Annál jobban mosolyog a szája.
 

144

 
Isten átkát nem kivánom,
De ha rád száll, azt se bánom.
Szálljon is rád, azt kivánom,
Gyilkosom benned nem szánom.
 
 
Az a fa is száradjon ki,
A mely alatt meg fogsz állni.
Az a csárda gyuladjon ki,
Melyben csendesen fogsz hálni.
 
 
Borod, buzád ne teremjen,
Szántó földed ne zöldeljen;
Páros késed kiforduljon,
Az is a szivednek álljon.
 

145

 
Mért nincs minden lánynak
Kut az udvarában,
Aranyos diófa
Pitvar-ajtajában?
 
 
Széles levele,
Édes gyökere:
Szeretőm szavai
Most jutnak eszembe.
 

146

 
Zöld halomnál zug a malom,
Ott sétál az én galambom;
Selyem kalap a fejébe,
Nem sűt a nap a szemébe.
 
 
Zöld halomnál zug a malom,
Ott sétál az én galambom.
Széles tűsző a derekán,
Nem hajlik a kasza után.
 
 
Ördög üljön ott a kincsen,
A hol a szeretet nincsen.
Háza tüze csep se legyen,
Csak hogy maga furcsa legyen.
 

147

 
Kiöntött a Duna vize messzire,
Valamennyi szép leány van, elvitte;
Fogja ki hát mindenki a magáét,
Ne szeresse soha senki, soha senki a másét.
 
 
Nincsen kedvem, mert elvitte a fecske,
Egy száraz jegenyefára letette.
Akkor leszek, édes rózsám a tied,
Mikor az a jegenyefa, jegenyefa kivirit.
 
 
Nincsen kedvem mert elvitte a gólya,
Mert ott jártam, a hol nem kellett volna.
Lesz még kedvem, majd elhozza a szélvész,
Füred alatt, Fűred alatt, majd kifogja a révész.
 

148

 
Végig mentem egy asszonynak az udvarán,
Betekinték véletlenül az ablakán.
Szeretőmet láttam,
Más karján találtam,
Verje meg az Isten, jaj be megutáltam.
 
 
Azt gondoltam, hogy ő nekem hív szeretőm,
Hát pedig csak alattomos hitegetőm.
Maradjon magának,
Nem hiszek szavának,
Hamis teste, lelke szőkének, barnának.
 

149

 
Csenke felől
Fuj a szellő,
Onnén, onnén, onnén, onnén jön szerető,
Onnén, onnén, onnén, onnén jön szerető.
 
 
Legyengeti
A kalapját,
Ugy kelleti, leti, leti, leti magát,
Ugy kelleti, leti, leti, leti magát.
 
 
Ne legyengesd
A kalapod,
Ugy is tied, tied, tied, tied vagyok.
Ugy is tied, tied, tied, tied vagyok.
 
 
Teli szája
Édes csókkal,
Teli zsebe, zsebe, zsebe mogyoróval,
Teli zsebe, zsebe, zsebe mogyoróval.
 

150

 
Nincsen apám, nincsen anyám,
Az Isten is haragszik rám;
Árva vagyok mint a gólya,
Kinek nincsen pártfogója.
 
 
Ej, beh szépen harangoznak,
Az én kedves galambomnak.
Most viszik a temetőbe,
El sem bucsuzhattam tőle.
 
 
Anyám, anyám, kedves anyám,
Kedves fölnevelő dajkám,
Bár csak engem kis koromba,
Zártál volna koporsóba.
 

151

 
Esik eső, látom én azt;
Sár lesz abból, tudom én azt.
Ajtóm nyilik, hallom én azt;
Galambom jő, tudom én azt.
 
 
Meg akarnám én azt tudni:
Ha el fog-e engem venni.
Nem is kell azt emlegetni,
Soha sem lesz abból semmi.
 

152

 
Kék eres a szölőlevel,
A szép asszony szép lányt nevel.
Mióta fel cseperedtem,
Mindig a szépet szerettem.
 
 
Csipkés a szölő levele,
Most jött a rózsám levele.
Mit ér nekem a levele,
Ha nem beszélhetek vele.
 
 
Az én rózsám szemöldöke
Többet ér, mint hat ökre;
A hat ökre szántó vető,
Az én rózsám hiv szerető.
 
 
Ágas bogas sűrű tölgyfa,
Nem láttam a rózsám még ma.
Nem is volt még ma vig napom,
Homályba borult csillagom.
 
 
Az én rózsám szeme, szája
Többet ér, mint a fajtája.
A fajtája fekete gyász,
Az én rózsám arany kalász.
 
 
Buzát kötöttem keresztbe,
Nem tudom, hány van ezerbe;
A mennyi szem van ezerbe.
Annyiszor jussak eszedbe.
 

153

 
Én fehér kezkenőt veszek,
Rám süt a nap, fehér leszek;
Fehér leszek, mint a hattyu,
Nem csókol meg minden fattyu.
 
 
Sárga kezkenőt is veszek,
Rám süt a nap, sárga leszek;
Sárga leszek, mint a virág,
Leányoknak áll a világ.
 
 
Barna kezkenőt is veszek,
Rám süt a nap, barna leszek;
Barna leszek, mint a csóka,
Ugy illik a babám csókja.
 
 
Bécsi kezkenőt is veszek,
Rám süt a nap, piros leszek,
Piros leszek mint a rózsa,
Rám illik a babám csókja.
 

154

 
Én vagyok az, a ki voltam,
Szegfű között rózsa voltam,
De rosz kertészre akadtam,
Keze alatt elhervadtam.
 
 
Én vagyok az a gerlicze,
Ki a párját elvesztette,
Egy vad galamb elkergette,
Szerelmünket irigylette.
 

155

 
Már énnékem megesett,
A szeretőm meglesett.
Már énnékem nem hisznek,
Mig a sirba nem visznek.
Akkor is csak ugy hisznek,
Ha jó mélyen betesznek.
 

156

 
Az a madár micsa madár,
Ki kertembe szólani jár?
Én Istenem, hogy tud élni,
Mikor ő nem tud beszélni!
Lám én jól tudok beszélni,
Mégis alig tudok élni.
 

157

 
Nem jöttem volna én ide,
Csalogattak engem ide;
Barna leány szemöldöke
Csalogatott engem ide.
Bár ne csalogatott volna.
Most a világ nem csufolna.
 
 
Barna leány, de megcsaltál,
De kedves szeretőm voltál;
Csalogattad hiv szivemet,
Mig hálódba keritetted.
Holott talán nem egyenes
Indulattal voltál teljes!
 
 
Én nem tudom, mi az oka,
Hogy a világ ily mostoha.
Irigyli a szeretetet,
A mely ad csendes életet.
Pedig a nélkül az élet
Csupa kin, gyötrelem lehet.
 

158

 
Én Istenem beh szép élet,
A ki csizmaziát szeret,
Mihelyt feslik a csizmája,
Mindjárt bevarrja rózsája.
 
 
Mégis gyöngyebb az az élet,
A ki szabólegényt szeret,
Mihelyt feslik a ruhája,
Mindjárt megvarrja rózsája.
 
 
De még gyöngyebb az az élet,
A ki urfi legényt szeret,
Mihelyt elfogy a kávéja,
Mindjárt küld a patikába.
 
 
Mégis gyöngyebb az az élet,
A ki atyafiát szeret,
Mihelyt elfogy a jó bora,
Mindjárt küldi a sógora.
 
 
Megteritem asztalomat,
Ugy várom a galambomat;
Várom, várom, a mig várom,
Mig rám nem érik az álom.
 

159

 
Bánom hogy utánad jártam,
Tudod, mennyit áztam, fáztam;
Beh megcsaltál, utoljára
Itt hagytál magánosságra.
 
 
Megérem még azt az időt,
Járogatsz a házam előtt.
Szólok hozzád egyet kettőt,
De azt sem ugy, mint az előtt.
 
 
Megérem még azt az időt,
Elfog a bú kapum előtt;
Megöleled kapum fáját,
Ugy siratod a gazdáját.
 
 
Ugy elmegyek, meglássátok;
Hogy hiremet se halljátok.
S ha patkóm nyomát látjátok,
Leborulva siratjátok.
 

*

 
Nem hogy hirem hallanátok,
De levelem sem kapjátok.
 

BOR-, LAKOMA- ÉS TÁNCZDALOK

160

 
Adjon Isten bort, buzát, egészséget,
Országunkban békeséget!
Tele legyen mind az itcze,
Mind a pincze, mind a bolt;
Hogy ne legyen köntösünkön
Semmi ringy rongy, semmi folt.
 
 
Adja Isten, hogy magyar hazánknak,
Szolgálhasson mind a német, mind a tót,
Mint azelőtt régen volt. –
Ez a szölőtőkének a leve,
Bor ennek a neve,
Édes volt a leve,
Zöld volt a levele,
Kit kapafokkal koczogtattak,
Görbe késsel sanyargattak,
Tölgyfába szoritottak,
Mogyorófával körülkanyaritottak.
 
 
Ez az elmebóditó, ruharongyositó,
Ma vigasztaló, holnap szomoritó.
Igyunk az elment gólyákért,
Az itthon maradott verebekért,
És az egész tanácsnak egészségiért.
 

161

 
Megvirrad még valaha,
Nem lesz mindig éjszaka,
Eszemadta!
Nem lesz mindig éjszaka.
Megvirrad még valaha,
Eszemadta!
Eszemadta, teremtette, barna fattya,
De sok csókot raktam rája, de hiába.
 
 
Aszuszőlős átalag
Beh régen nem láttalak,
Kedves alak!
De ha még reád ülök
Valamig le nem dülök,
Itt nem hagylak.
Összeszedem gondjaimat egy csomóba,
És bedugom ebbe a boros hordóba.
 
 
Iszom én is veletek,
Ha veletek lehetek,
Egy pohár bort.
Ha veletek lehetek,
Iszom én is veletek
Egy pohár bort.
Ha veletek nem lehetek, jaj beh bánom,
Mert unalmas a magános dinom dánom.
 

162

 
A, a, a,
Éljen a nagy csutora,
Szomjas torok tutora.
Ki ne fogyjon a bora.
A, a, a,
Éljen a nagy csutora.
 
 
E, e, e,
Adjuk egymás kezibe,
Hadd folyjon ki izibe,
A mi szorult közibe.
E, e, e,
Adjuk egymás kezibe.
 
 
I, i, i,
Meg kell szépen ölelni,
A szájhoz fölemelni,
És belőle jót inni.
I, i, i,
Meg kell szépen ölelni.
 
 
Ó, ó, ó,
Igyék kend csak, ugyan jó;
Szépen adja, nem mohó.
Ó, ó, ó,
Igyék kend csak, ugyan jó.
 
 
Ú, ú, ú,
Megvidul a szomoru,
Hogy ha ebből jót iszik.
Próbálják, kik nem hiszik,
Ú, ú, ú,
Megvidul a szomoru.
 
 
Ő, ő, ő,
Hatalmas egy orvos ő.
Epedség- s fáradságban,
Szegénység- s adósságban,
Ő, ő, ő,
Hatalmas egy orvos ő.
 
 
Ű, ű, ű,
Légy már hosszu életű,
Drága kedves csutora!
Sokféle baj doktora.
Ű, ű, ű,
Légy már hosszu életű.
 

163

 
Vasárnap bort iszom,
Hétfőn nem dolgozom.
Jó, kedden lefeküdni,
Szeredán felkelni;
 
 
Csötörtök’ gyógyulni,
Pénteken számolni,
Hej! szombaton kérdezni,
Mit fogunk dolgozni?!
 

164

 
Adjon Isten minden jót,
Bort, pecsenyét, olcsó sót.
A lengyelnek sok borsót,
Ellenségnek koporsót.
 
 
Adjon Isten egyességet,
Magyarok közt békeséget.
Bort, pecsenyét, egészséget,
Szép és jó feleséget.
 

165

 
Igyunk barátim, csendesen,
Vágtat az idő sebesen;
A pohár hadd kerülgessen.
 
 
Sült lud járjon az utczában,
Ugorkát tartván szájában,
Ezt kiáltsa, gi, gá, gá, gá.
 
 
Az ökör sülve sétáljon,
Két csipején kulacs álljon,
Térdig a borban mászkáljon.
 
 
Jaj beh okosan találta,
A ki a borfát plántálta,
Mádot is közé fundálta.
 
 
Könnyitni kell az ászkokon,
Meglehet, hogy még azokon
Sirba hurczolhat a rokon.
 

166

 
Éljen, a ki most issza ki borát poharából,
Éljen, a ki nem vonja ki magát a tréfából.
Éljen minden jóban járó,
Akár szegény, akár báró.
Éljen minden vig mulatság,
Éljen a barátság!
 
 
El kell mennünk, nincs mit tennünk,
Nincs már itt mit innunk, ennünk.
El kell mennünk, nincs mit tennünk,
Más utat kell innen vennünk.
Mit is érünk a szép szóval,
Ha nem kinálsz borral, jóval.
Mit is ér egy két itcze bor,
Isten hozzád, jámbor!