Válogatott magyar népdalok

167

 
Bor, bor, bor,
Nincsen olyan bor,
Mint a mádi bor,
Melytől az urfi szerelmes,
A kisasszony engedelmes.
Nincsen olyan bor,
Mint a mádi bor.
 
 
Viz, viz, viz,
Nincsen olyan viz,
Mint a tiszaviz.
Harcsa, potyka lakik benne,
Szép menyecske fördik benne.
Nincsen olyan viz,
Mint a tiszaviz.
 

168

 
Hajtogassuk a kancsókat,
Feltaláljuk benne jónkat,
Rajta hát! vitéz barátim,
Lám a bor jó kedvet ad!
 
 
Ez heviti fel vérünket,
Élesíti fegyverünket,
Bátorít fel a csatára,
Bátorít fel a csatára!
 

169

 
Nosza örüljünk,
Ünnepet üljünk,
Ártatlan örömünkért
Meg ne szégyenüljünk.
 
 
Kedves gazdánknak,
És gazdasszonyunknak,
Minden jóra vezető
Eleven példánknak,
 
 
Sok esztendőket,
Boldog időket,
Egek harmatozzatok,
Nem bajra vivőket.
 
 
Hogy vigadhasson,
Minket igazgasson;
Nagyobb jutalmakra is
Idővel kaphasson.
 
 
Pinczegádorba,
Üljünk le sorba;
S gazdánk egészségeért,
Kapjunk a jó borba.
 

170

 
Ez a pohár bujdosik.
Éljen a barátság!
Kézrül, kézre adatik.
Éljen a barátság!
Éljen, éljen, éljen a¹
Éljen a barátság!
 
 
Töltsd meg pajtás, poharam.
Éljen a barátság!
Tele töltsed poharam.
Éljen a barátság!
Éljen, éljen, éljen a
Éljen a barátság!
 
 
Mind megittam a borom.
Éljen a barátság!
Mind egy cseppig megittam.
Éljen a barátság!
Éljen, éljen, éljen a
Éljen a barátság!
 

171

 
Adj kezembe egy pohár bort,
Hadd igyuk el a régi tort.
Ez a pohár ha kiürül,
Minden gondom bele merül.
 

172

 
Czifra pohár, veres bor,
Mindjárt rám kerül a sor.
Mindig iszom olyankor,
Mikor rám kerül a sor.
 

173

 
Isten hozzád, édes eszem,
Már ma hasznodat nem veszem.
Kiöntlek ürge módjára,
Bornemiszák boszujára.
 

174

 
Encze, Bencze, kis medencze,
Kis medencze a Velencze;
Ne busuljunk semmi Vincze,
Tele van az itcze, pincze.
 
 
Nem szeretem én az orsót,
Kaszát, kapát, sem koporsót.
Jobb szeretem pintes korsót,
Forgathatom, mint az orsót.
 
 
Ha bu éri az apádat,
Apád után az anyádat,
Üssed össze a bokádat,
Csak igy éljed világodat.
 

175

 
Kedves, jó barátom,
Vagyon kedved, látom;
Ugorjunk a tánczba,
A komám házába,
 
 
Sarkantyus csizmába.
Fordulj egyet, pajtás,
Ugrik utánad, más;
Peng a sarkantyuja,
 
 
Lóg a mente ujja;
Haja, heje, huja!
Szól bátyám dudája,
Hip, hop a nótája;
 
 
Ugorjunk utána,
Kutya, a ki bánja,
Lábát a ki szánja!
Dinom, dánom, sógor!
 
 
Előtted a jó bor;
Köszöntsük egymásra,
Bátorságadásra,
És vigasztalásra.
 

176

 
Muljon el a világ,
Maradjon a szölő.
Mely kapálás nélkül
Legyen bőven termő.
A mi szánkat édesitse,
Gégéinket nedvesitse.
 

177

 
Haragszik a gazda,
Hogy mi itt mulatunk;
Vigye el a házát,
De mi itt maradunk.
 

178

 
Széles az asztal,
Keskeny az abrosz,
Vékony a vacsora.
Hunczut a gazda,
Nem néz a napra,
Csak a szép asszonyra.
 

179

 
Elindula szent Péter Rómába,
Botját veté vállára haragjába;
Botja végin csutora,
Csutorában jó bora.
S iszik, mikor akarja:
Fülepet is kinálja.
 

180

 
Ropog a hó a láb alatt,
Az én rózsám tánczba szalad.
Hipp, hopp, heje haj!
Nincsen eddig semmi baj.
 
 
Vigan zeneg a muzsika,
Rózsám pereg, mint karika.
Hipp, hopp, heje haj!
Nincsen eddig semmi baj.
 
 
Tárva, nyitva a kebelem,
Kincsem, aprózza meg velem.
Hipp, hopp, heje haj!
Nincsen eddig semmi baj.
 
 
Iszom a bort, rugom a port,
Szeretem a hugom asszonyt.
Hipp, hopp, heje haj!
Nincsen eddig semmi baj.
 
 
Ez az élet a gyöngy óra;
A ki bánja, tegyen róla.
Hipp, hopp, heje haj!
Nincsen eddig semmi baj.
 

181

 
Még azt mondják a kapások,
Nem lesz bor,
Hát mit iszik a kisbiró
Ilyenkor?..
 
 
Alig, alig, alig várja
Az estét,
Hármasával, négyesével,
Üritgeti az itczét.
 
 
Mit ér nekünk annyit tudni
Mint a pap,
Csak azt tudjuk, merre fordul
Ki a csap.
 
 
A pap is ha bele un a
Könyvekbe,
Ezt kiáltja: hozzatok bort
A két itczés üvegbe.
 
 
Vessük el hát a földhányó
Kapánkat,
Üritsük ki borral tele
Kupánkat.
 
 
Igyuk le a következő
Szüretet,
Mert ki tudja, derül-e ránk
Derül-e ránk kikelet.
 

182

 
Vigan barátim, csak igyatok!
Tele a korsó, vigadjatok.
Kedvünkre éljünk,
Mástul ne féljünk.
Bátran igyunk,
És mulassunk.
 
 
Szabadok vagyunk, nincsen urunk,
Addig az élet, mig van borunk.
Ne szomorkodjunk,
Ne fohászkodjunk.
Bátran igyunk,
És mulassunk.
 
 
Kurvanyja, ki bort nem iszik,
Mit bánjuk: holnap ölni viszik.
Nappal, éjfélkor
Nincs jobb mint a bor;
Mint a veres bor.
Nosza igyunk,
És mulassunk.
 
 
Töltsd tehát pajtás, azt a korsót,
Forgasd kezedben mint az orsót;
Ezen a gégén
Ne legyen vége
A borivásnak;
Tölts, tölts, tölts, tölts!
 

183

 
Elkopok én, attól kell félnem,
Minden nap,
Minden nap
Jó borral kell élnem.
Annyira, mennyire,
Annyira, mennyire
Jó kedvvel kell lennem.
 

184

 
Rezes pinte, csutora,
Nem visz az minket jóra.
Az én sapkám csorgóra,
Mindig innám, ha volna.
 
 
Egy itcze bor nem páros,
Hozzon kettőt, csapláros.
Az én sapkám csorgóra,
Mindig innám ha volna.
 
 
Egy itcze bor, meg kettő,
Nem vág az minket földhő.
Az én sapkám csorgóra,
Mindig innám, ha volna!
 

185

 
Berki, Berki, szegény Berki,
Mért halt meg a szegény Berki?
Azért halt meg szegény Berki,
Mert nem adtak jó bort neki.
 
 
Adtak volna jó bort neki,
Most is élne szegény Berki.
De nem adtak jó bort neki,
Azért halt meg szegény Berki.
 
 
Hát ne mondja nekem senki,
Hogy meghalt a szegény Berki,
Azt se mondja nekem senki,
Mért halt meg a szegény Berki.
 
 
Azért halt meg szegény Berki,
Mert nem adtak jó bort neki,
Adtak volna jó bort neki,
Most is élne szegény Berki.
 

186

 
Egyszer egy barát azt mondta,
Egyszer egy barát azt mondta,
Hogy Mahomet,
Hogy Mahomet
Rosz proféta.
Egykor egy bolond gondolat jött az eszébe
S a boritalt megtiltotta nagy hevenyébe.
De mikor megokosodott,
Maga is meg
Maga is meg
Maga is megittasodott.
 

187

 
Nem kell nekem sem cziprusi,
Sem a veres burgundi.
A rajnai, malagai,
Hiszem Istenemet,
Nem hevit engemet.
 
 
Van somlaink, badacsonyink,
Hires magyar boraink;
Észgyulasztók, gondszalasztók,
Annyi mint a tenger,
Ihatik az ember.
 
 
A soproni, ruszti, tokaji,
Az istenek itali.
Ha pediglen ilyenekben
Halandó részesül,
Ugy tartson! idvezül.
 
 
Félre gondok, kurvanyátok!
Nem is nézek reátok,
Igyál pajtás, jól hozzá láss.
Ugy jó, ha a halál
Bennünk vigan talál.
 
 
Jó éjszakát, édes eszem,
Nincs ma reád szükségem.
E poharat kiüritem,
Ujra tele töltöm,
Te reád köszöntöm.
 
 
Igyál pajtás, jól hozzá láss,
Ha ez elfogy, majd lesz más.
Nem róják ezt sem rovásra,
Sem a gerendára,
Csak a jég hátára.
 

188

 
A viz máskép jó lenne,
De béka lakik benne;
Még csömörbe ejtene,
Vagy kólikát szerezne.
 
 
A viz malmokat hajtson,
Hajót s hidakat tartson,
Szennyes ruhát tisztitson,
Tüzet és meszet oltson.
 
 
Marháknak kell önteni,
Válujokba tölteni,
Vagy pohárt öbliteni,
Nem emberre költeni.
 
 
Halljad ama nagy szent Pált,
Borban mit föl nem talált?
Timotheusnak használt,
Egészségére szolgált.
 
 
Bár okos, tudós ne légy,
Mint a néma, szót ne tégy,
Csak egy két pint bort bevégy:
Eszeden kivül is mégy.
 

189

 
Az igaz Messiás már eljött,
Sokféle csudákat köztünk tött.
A vizet is borrá tette,
A násznépet vendéglette, –
Kánai menyekzőben.
 
 
Itt nagy lakadalmat kezdének,
Jézust is elhitták vendégnek.
Őt követék tanitványi,
Mint a tyúkot ő fiai, –
Kánai menyekzőben.
 
 
Első tál étket hogy feladták,
Jézust avval igen kinálták.
Tetszék mindenben az étek,
Csak a borban vala vétek, –
Kánai menyekzőben.
 
 
Jézus anyja őket hogy látta,
Fogyatkozásokat megszánta.
Fiam! ugymond, boruk nincsen,
Azért semmi kedvök sincsen, –
Kánai menyekzőben.
 
 
Jézus vigasságot hogy tenne,
Szent anyja kérése meglenne,
Parancsolá: merítsetek,
Kútból hat vedret töltsetek, –
Kánai menyekzőben.
 
 
Igy a szolgák frisen sietnek,
Kútból hat vedreket töltenek;
Jézus borrá változtatja,
Első csudáját mutatja, –
Kánai menyekzőben.
 
 
A bort adják násznagy kezébe,
Hogy adja a vendég elébe,
Násznagy a bort megkóstolja
S a völegényt megszólitja, –
Kánai menyekzőben.
 
 
Minden ember, ugymond, elsőben,
Jó bort ad a vendég elébe,
De te eddig a jót tartád,
És az alávalót adád, –
Kánai menyekzőben.
 
 
Mindnyájan az uj bort kóstolják,
Nosza, nosza, vigan! kiáltják.
Éjh de jó bor ez az uj bor,
Sokkal jobb bor mint az ó bor, –
Kánai menyekzőben.
 
 
Ekkor már mindnyájan vigadtak,
Vigan egyet kettőt ugrottak;
Úgy megforgatták Magdolnát,
Mind elrugdalta patkóját, –
Kánai menyekzőben.
 
 
Pál is már Jakabbal vigan van,
Köszöni Andrásra nagy gyorsan,
Meg sem törli a bajúszát,
Üresíti a kondérját, –
Kánai menyekzőben.
 
 
János a poharat vigyázza,
Ritkán kerűl, nehezen várja,
Tamás elől elragadja,
Szomjas torkába kihajtja, –
Kánai menyekzőben.
 
 
Simon Thadéusnak azt mondja:
Töltsd kulacsba, jó lesz holnapra;
Mert ez a bor hamar elfogy,
Bár csak olykor volna egy korty, –
Kánai menyekzőben.
 
 
Péter is Jakabbal vigan van,
Köszöni Mátyásra nagy gyakran,
Eszik, iszik vigan lakik,
Kondér bortól üresedik, –
Kánai menyekzőben.
 
 
Mária, imádj Istent értünk,
Sokszor adjon jó bort minékünk.
Éjh de jó bor, ilyet igyunk,
Istent áldjuk, megint igyunk, –
Kánai menyekzőben.
 

190. Táncz közben. ²

 
Rontom, bontom,
Testem, csontom!
Kitöröm a nyakamat,
Mégse hagyom magamat.
 
 
Kicsin nekem ez a ház,
Majd kirugom a padlást.
 
 
Ez az élet
A gyöngyélet!
 
 
Ez az élet vig fiaké,
Nem a szürke barátoké.
 
 
Ez a világ a miénk,
A másik is a lesz még.
 
 
Ez a világ ugy sem sok,
Használják az okosok.
 
 
Ez a nóta, ez a táncz,
Ezen mozog minden ráncz.
 
 
Oh beh édes, oh beh jó,
Oh beh kedvemre való!
 
 
Három a táncz mind halálig,
Ki világos kiviradtig.
 
 
Rozmarinszál, liliom,
Ilyen kéne miliom.
 
 
Ha elszakad ez a hur,
Megfizeti ez az ur.
 
 
Huzzad, czigány, disznót adok,
Ha megeszed, másat adok.
 
 
Piros alma, gömbölyű,
Hónom alá, gyönyörű!
 
 
Adj csak egy kis tágasságot,
Hadd csináljak mulatságot.
 
 
Adjatok egy szalmaszálat,
Hadd fuvom fel ezt a házat.
 

NEDÉLYES, GUNY- ÉS KOMOLY DALOK

191

 
Jaj beh szegény legény vagyok,
Egy pénznek ura nem vagyok.
Hej! kölcsön kérnék, de nem kapok,
Mert nagy interest nem adhatok.
 
 
Jaj beh szegény legény vagyok,
Csókot pénzért sem kaphatok;
Hej! de ha egyszer elindulok,
Még fejem alá is rakhatok.
 
 
Szegény legény vagyok nagyon,
Magam heverek az ágyon;
Mi haszna, hogy nincs feleségem,
Ha üres mindig az erszényem.
 
 
Utszu tehát mit nem teszek,
Feleséget mindjárt veszek.
Nem bánom legyen, ha szegény is,
Faháztul való vagyok én is.
 
 
Szánjon meg hát, hugom asszony,
Legyen feleségem asszony.
Épitsünk csak a szereteten,
Boldogok leszünk mind a ketten.
 

192

 
Mikor én nőtelen voltam, oda!
A sarkantyum azt peregte, oda!
Sörre, borra, pálinkára, oda!
Leányoknak pántlikára, oda!
 
 
De mikor megházasodtam, oda!
Az én patkóm azt kopogta, oda!
Sóra, borsra, egy font husra, oda!
Feleségemnek papucsra, oda!
 
 
Hát most, hogy megöregedtem, oda!
A bocskorom azt csoszogja, oda!
Csisz el, csosz el a templomba!
Onnét meg a koporsóba, oda!
 

193

 
A nagy ember bámultatik,
A jó ember csalattatik,
A rosz ember használtatik,
Nem mindig hiresen.
 
 
Czigánytul ló cseréltetik,
Jó énekes heréltetik,
A katona verettetik,
Nem mindig rendesen.
 
 
A nagy barom esettetik,
Ló mellette keféltetik,
Pénz bárkitűl szerettetik,
Nem mindig eszesen.
 
 
A jó föld boronáltatik,
A kis gyerek elaltatik,
Az ember borotváltatik,
Nem mindig helyesen.
 

194

 
Nincsen nekem semmi bajom,
Csak hogy szegény vagyok.
Életemben korhely voltam
Mégis rongyos vagyok.
 
 
Vermem ugyan elég van,
De kenyerem nincsen,
Ha pénzemet megszámlálom,
Egy fillérem sincsen.
 
 
Meg is házasodtam már én,
Feleségem sincsen.
A gyermek is megszűletett,
Igaz apja nincsen.
 
 
Kereszteltetni kellene,
Jaj de itt pap nincsen.
Komát is kéne hivatni,
Jó emberem nincsen.
 
 
Bort is kellene felhoznom,
De pinczémben nincsen.
Vagy a kocsmából hozatnom,
De hitelem nincsen.
 
 
Kölcsön kellene hát kérnem,
Emberségem nincsen.
Jaj Istenem, mit csináljak!
Mikor semmim sincsen.
 

195

 
Volt egy szegény ember,
Nem vala egyebe,
Csak egy kék tehene,
Egy szép felesége.
 
 
Lám, a szomszédasszony
Nem olyan szép mint én:
Mégis van ruhája,
Szép piros csizmája.
 
 
Az asszony az urát,
Arra ösztönözi:
Adja el a kéket,
Ruházza fel őtet.
 
 
Elhajtják a kéket
Gyorsan a vásárra,
Vásárolnak posztót,
Száz forint az ára.
 
 
Sem flanér, sem posztó,
Sem sinór reája.
Édes kék tehenem!
Hová lett az ára?
 

196

 
Viczeispán, perczeptor, főnotárius,
Főbiró, viczebiró, komiszárius, –
Hát az a sok mennykő esküdt,
Hát az a sok mennykő esküdt,
Arkhivárius!
 
 
Egzaktor, inspektor és a tiszttartó,
Számtartó, kasznárok és az ispánok, –
Hát az a sok kujon hajdu,
Hát az a sok kujon hajdu,
Falusi birák!
 
 
Káptalan, esperes és plebánusok,
Káplánok, mesterek és harangozók, –
Hát az a sok kámzsás barát,
Hát az a sok kámzsás barát,
És mendikánsok!
 
 
Dékánok, tógások, predikátorok,
Doktorok, orvosok, mind huzóvonók.
Hát az a sok fránya borbély,
Hát az a sok fránya borbély,
Patikárusok!
 
 
Kocsmáros és kelner, ugy mészárosok,
Molnárok, birkások és árendások, –
Hát az a sok csalárd legény,
Hát az a sok csalárd legény
És a kalmárok!
 
 
Szénával, abrakkal, a sok robottal,
Ha nem szolgálsz, hátad verik botokkal;
Hát az a sok fene forspont,
Hát az a sok fene forspont,
És a porczió!
 

197

 
Rába mellett mi történt?
Lány kérette a legényt;
De a legény szabódik:
Nem mehet a tavaszig.
 
 
A vánkosa szövetlen,
A párnája töltetlen,
Fonalát most fontolja,
S még a réczén a tolla.
 

198

 
Majd eljön már a durva tél,
Jaj Istenem, há leszek.
Minden ember karéjt metszhet,
De én azt sem metszhetek.
Mert a katlant lestem,
Semmit sem kerestem,
Az atyai névről jól elfelejtkeztem.
 
 
Gyermekeim a kuczkóban
Keservesen kér enni,
Nincs kalapja, nincs sisakja,
Mert nem volt min venni.
Macskám is elszökött
Enni fölöstököt,
Mert én nálam nem kap torkos csötörtököt.
 
 
Feleségem olyan czifra,
Nem mer az utczán járni,
Nincs köténye, nincs szoknyája,
Mert nem lehetett venni.
Rongy a rekli rajta,
Czipellő, harisnya;
Nincs rajta semmi ép, csak az isteni kép.
 

199

 
Messze jártam házasodni,
Bár ne jártam volna!
Édes kedves feleségem,
Bár ott vesztél volna!
 
 
Bár az ördög oly jó volna,
Taligára tenne,
Mennél jobban sikoltanál,
Annál jobban vinne.
 

200

 
Az én uram jó volt, a mire kellett,
Kasza, kapa neki soha se kellett,
A hol czégért látott, oda sietett,
A ki neki bort mért, annak fizetett,
Annak annak annak fizetett,
A ki neki bort mért, annak fizetett.
 
 
Feleségem jó volt, a mire kellett,
Szita, rosta neki soha se kellett,
Ahol bált tartottak, oda sietett,
A ruhaszabónak sokat fizetett,
Sokat sokat sokat fizetett,
A ruhaszabónak sokat fizetett.
 

201

 
Ifju varju, keresztről csak azt kiabálja:
Ur vagyok, lábam nyomát a kereszten találja.
A vén varju hallja,
A boglyáról azt mondja:
Telelj ki csak, ha, ha, ha, ha,
Telelj ki csak…!
 
 
Szállj le csak a keresztről, repűlj jegenyére,
Meglásd, senki sem tekint kérkedő fejedre.
Neked mint varjunak,
Ilyen nótát fujnak:
Károgj csak, csak, csak, csak,
Dögevő vagy…!
 
 
Hivatalban sokakat beh sokan tisztelnek,
A szamárnak, mig nagy ur, kalapot emelnek.
De ha majd kiszorul,
Szép ege beborul,
Akkor lássad csak, csak, csak, csak,
Mekkora lett…!
 
 
A ló is, mig paripa, angol nyereg alatt jár,
Ha megvénűl, taligatoló lesz, mint a szamár.
Igy már sok mágnások
Lettek taligások,
Akkor látták csak, csak, csak, csak,
Mivé lettek…!
 

202

 
Olyan fürge, mint az ürge,
A nyiri dáma.
Öltözete, viselete,
Feszes mint ráma;
Kantusban, bundában jár,
Akár tél van, akár nyár,
Kantus alatt réz a pendely,
Csak az az egy kár.
 
 
Gazdaságban, majorságban,
Mely tesz tiz araszt,
Kisasszonyként nézi, miként
Izzad a paraszt.
Kezét teszi kedvére,
Mind a két csipejére,
Haza kullog, majd megdöglik
Éhel estvére.
 
 
Sötét házban, sövény várban
Él heveréssel;
A rozskenyért, mit kölcsön kért,
Eszi két kézzel.
Mindent bevesz a gyomra,
Szorul kökényre, somra,
Mert málét is nem ad neki
Senki potomra.
 
 
Kávé helyett dinnyelevet
Iszik, ha nyár van;
Télre kelvén babot főzvén
Eszi markában.
Ha kérdik az ebédet
Mi volt? az a felelet:
Tyukhus, fáczán; pedig lencse
Fénylik az állán.
 

203

 
Jobb Mátyás nap után bizni jéghez,
Mint, kedves hugocskám, kelmetekhez.
Kend hunczut, ő hunczut, ő keme is,
A ki kendteknek hisz, hunczut az is.
 

204

 
Elvettem egy vén leányt,
Mit csináljak vele?
Kiszeg, koszog a papucsa,
Majd meghalok tőle.
 
 
Vagyon esküdt, vagyon biró,
Válaszszon el tőle.
De én, Isten teremtése!
Meg nem élek véle.
 
 
Télen, mikor hideg van,
Ott ül a kuczkóban,
Nyáron, mikor meleg van,
Heverész a porban.
 

205

 
A szegény legénynek bu-látott fejére,
Jó hire, jó neve, jó viseletére:
Ilyen teremtette
Szomoru élete! Jaj, jaj, jaj!
 
 
Igy hát az életben meg kell házasodni.
Mondja meg hát kend is, kit kelljen elvenni.
Ilyen sat.
 
 
Ha kisasszonyt veszek, sok gombostüt neki;
Ha tarlóra viszem, nem kell sarló neki.
Ilyen sat.
 
 
Ha gazdag lányt veszek, nem tud czipót sütni;
Vendég jő házunkhoz, szégyenlem kinálni.
Ilyen sat.
 
 
Ha szolgálót veszek, azt meg kell ruházni,
Azt meg kell ruházni, s mást fog az szeretni.
Ilyen sat.
 
 
Ha vén asszonyt veszek, az mindig szomoru,
Annak minden szava csak égi háboru.
Ilyen teremtette,
Szomoru élete! Jaj, jaj, jaj!
 

206

 
A kapi legények pázsiton sétálnak,
A réti leányok csoporton járkálnak.
Ejh rózsa! hop, hop, hop!
 
 
Mit visztek, mit visztek selyem sátor alatt?
Leányokat viszünk selyem sátor alatt.
Ejh rózsa, hop, hop, hop!
 
 
Hogy adják, hogy adják a leánynak párját?
Oh jaj, jaj beh olcsó: csak egy marék ocsó.
Ejh rózsa, hop, hop, hop!
 
 
Mit visztek, mit visztek csipkebokor alatt?
Legényeket viszünk csipkebokor alatt.
Ejh rózsa, hop, hop, hop!
 
 
Hogy adják, hogy adják a legénynek párját?
Oh jaj, jaj beh drága: száz arany a párja.
Ejh rózsa, hop, hop, hop!
 

207

 
Ki nem kap a házasságon,
Hiába él a világon;
Szive fagyos, kebelében;
Savó, nem vér, foly erében,
Álljon faczipős barátnak,
Ha őtet semmi zsarátnak
Nem heviti.
 
 
Egy tyukültető gavallért,
Ki nem érne egy fa-tallért,
Klastromba kell költöztetni,
Szőr harába öltöztetni.
Ha nincs a világhoz kedve,
Mormoljon ott, mint a medve.
Éjjel, nappal.
 

208

 
Hogyha szépet veszek el:
Ki győz rá vigyázni!
Nem lehet a szépnek,
Hivségében bizni.
Hamar elhóditják,
Ha az ember nem őrzi;
Egyik nyomoruság
A másikat éri.
 
 
Hogyha rutat veszek el:
Hogyan szerethetem?
Vagy igaz jó kedvemből
Hogyan ölelhetem?
Ugy nem leszen vele
Éltem boldog soha;
Látom a szerencse
Nekem csak mostoha.
 
 
Ha gazdagot veszek el;
Egy sulyos keresztem.
Csak azt hányja szememre:
Hogy csak készre jöttem.
Az övé a jószág,
Melyet én nem kerestem;
Még azt is sajnálja,
A mit iszom, eszem.
 
 
Hogyha szegényt veszek el,
Jaj miként élhetünk?
Most is szegény vagyok én,
Még szegényebb leszünk.
Egy koldusbul kettő,
Utóbb több is válhat,
Elég nyomoruság
Bus fejemre szállhat.
 
 
Ha városit veszek el,
Nem szokott munkához;
Nem illik a dolog
Kisasszonyságához.
A sült galamb pedig
Nem repűl szájához,
Ha serényen nem lát
A maga dolgához.
 
 
Ha falusit veszek el,
Otthon ül, goromba,
Minden mulatságban,
Csak orczán piritja.
Nem is leszen vele
Éltem boldog soha;
Látom: a szerencse
Nekem csak mostoha.
 
 
Ki hasonló hozzám,
Ugy látom én ebben,
Mint egy világos szint
Mutató tükörben.
Mintsem hogy én sokat
Szenvedjek éltemben,
Jobb én nekem, maradnom
Ifju legénységben.