Holdtánc

Raven áldozatai mindig a Holdtánc klub közelében helyezte el úgy, hogy a hatóságok könnyen megtalálhassák. Kane számára ez tökéletes együttműködés volt. A legtöbb vámpír természeténél fogva gonosz volt, így Kane élete jelentős részét született gyilkosok között élte le. Számára teljesen természetes látvány volt, ahogy ahogy ez a fiú gyilkolt.

Ha Syn ébren lenne, hogy tanúja lehessen ennek a véres ámokfutásnak, akkor már rég megszabadította volna a világot Raventől megölve vagy sírjába láncolva őt. De most, hogy Kane a saját bőrén tapasztalhatta a büntetésnek e formáját, inkább a gyors halál lenne az ő választása.

Száműzése előtt egy másik vámpírt nevezett még barátjának... Michaelt. Sokkal hosszabb ideje voltak barátok, minthogy bármelyikük is emlékezne rá vagy be akarná vallani. Mindketten kapta vérköveket, mert átalakulásuk után is képesek voltak megtartani lelküket... ők ketten és Damon, Michael testvére.

Michael jó ember volt... még mindig az angyalok oldalán, ahogy ők emlegették, bár egyes szóbeszédek alapján úgy hallotta, hogy Damon felébresztette lelkének sötét oldalát és emiatt ártatlanul testvérét hibáztatta. Lehet, hogy valamikor beugrik Damonhoz és kissé ráncba szedi, hogy tudja, hol a helye. Kane csodálkozott a testvérek között kialakult viszályon, mivel Michael nagyon szerette a testvérét... de hát a dolgok idővel könnyen megváltozhatnak.

Kane nem akarta, hogy Michael megismerje azt a gonoszt, amely feltámadt benne, amióta csak kimászott a sírjából. Az elmúlt néhány hetet azzal töltötte, hogy távolról megfigyelte Michaelt. Tudta, hogy Michael és Warren, a legidősebb jaguárfiú mostanra jóbarátok lettek... akárcsak ő és Malachi egykoron.

Az alakváltók mind árulók és Michael még nem jött rá erre az egyszerű tényre. Azzal, hogy az alakváltókat eltakarítja az útból, csupán még egy utolsó szívességet tesz Michaelnak... a régi szép idők emlékére.

Kane felnyúlt és megérintette a vérköves fülbevalóját, ő tudta, hogy az megtiltja az emberek gyilkolását. Ha lelke tényleg gonosz lenne, akkor a vérkőbe zárt mágia nem működne az ő esetében. Gyakran tűnődött azon, hogy Malachi hogyan hagyhatta ezt az egyszerű tényt figyelmen kívül... hisz az ártatlansága megcáfolhatatlan bizonyítéka mindvégig itt volt a szeme előtt.

De már nem számít... Harminc évet sorvadt börtönében azért, amit nem ő követett el. „Mind megfizettek ezért, kedves barátaim!”

*****

„Telemarketing?” – kérdezte Chad, miközben próbálta elrejteni gúnyos mosolyát, ahogy a húga úgy lecsapta a falitelefont, hogy leszakadt a tartója. Hangos csattanással ért földet.

Envy úgy rúgott a földön lévő telefonba, mintha csak a pasija feje lett volna, majd odafordult a bátyjához. „Minden hapsi ilyen gyökér, vagy csak azok, akikkel járok?”

Chad megadóan emelte fel a kezét: „Szerintem a csajok ugyanolyan problémásak. De most inkább próbálj megnyugodni, és meséld el, hogy mi történt.”

Envy nekitámasztotta fejét a hűvös falnak. Nem hagyta, hogy akár csak egyetlen egy könnycsepp is kicsorduljon szemei sarkából. Annyira azért nem szerette Trevort, hogy sírjon is miatta és komolyan elege volt már abból, hogy mindegyik hapsi megszívatja vagy így vagy úgy. „Jason hívott épp randizni. Azt hitte, megint szingli vagyok, mert összefutott Trevorral az új éjszakai klubban. Gyakorlatilag majdhogynem épp megdugott valami csajt ott a táncparkett közepén.”

Chad rosszallóan rázta meg a fejét. Nem igazán sajnálná Trevort, ha a húga kikaparná a szemét. „Mi lenne, ha mi mennénk partizni?” – kérdezte játékosan megemelt szemöldökkel, egyszerűen nem bírta kihagyni, hogy ne csapja le azonnal a labdát.

Envy elmosolyodott, végül is nem rossz ötlet... „Adj tíz percet és kész leszek.” – felelte.

Chad bólintott, majd leült a kanapé sarkára, majd nyomogatta a TV távirányítóját, amíg be nem hozta a híreket, bár nem igazán figyelt oda. Már az elejétől fogva nem tetszett neki, hogy a húga Trevorral járt. Tudta, hogy a srác csak előadja a tökéletes amerikai, gazdag leendő egyetemistát, hogy mindenkit lenyűgözzön, de nem igazán fűlt volna a foga ahhoz, hogy hazudjon arról Envynek, hogy ki is ez a srác valójában. Ha úgy alakult volna, hogy lefekszik Trevorral, akkor legalább tudja az igazságot, hogy kinek is adja oda magát.

Hazugsággal kezdeni egy kapcsolatot nem a legjobb út a boldogsághoz. Ha már hazudni kell, akkor talán jobb el se kezdeni. Amikor legutóbb látta Trevort az állomáson, nekiesett és falhoz állította, hogy vagy elmondja Envynek az igazságot arról, hogy mit is csinál vagy jobban jár, ha végleg eltakarodik. Innentől már nem az ő hibája volt, hogy Trevor nem hallgatott senki másra saját magán kívül.

Bosszantotta az a gondolat, hogy Trevor csak arra használja Envyt, hogy bejusson a bárokba és szabadon végezhesse fedett munkáját. Mivel a lány a város több klubjában volt felszolgáló, ez könnyű alibit biztosított neki, hogy kövesse őt ezekre a helyekre, még mielőtt azok kinyitottak volna és hogy ott maradhasson zárás utánig. Mivel olyankor is az épületben lehetett, amikor még a vendégeket nem engedték be, sokkal könnyebben kémkedett és szegény Envy erről nem is sejtett semmit.

Chad nem ment bele ezekbe a fedett akciókba, még akkor sem, amikor a különleges erőktől keresték meg és próbálták beszervezni. A legtöbb, amit megtehetett számukra, az annyi volt, hogy ő volt a kedvenc emberük, akit akkor hívtak, ha be kellett rúgni néhány ajtót vagy le kellett nyomni nehéz arcokat. De ezzel nem is volt semmi problémája. Sokkal szívesebben rúgta szét egy bűnöző seggét, mintsem kihallgasson beszélgetéseket vagy turkáljon valakinek a papírjai között, hogy találjon valami terhelő bizonyítékot.

Közös barátjukról, Jasonről úgy vélte, sokkal jobb párkapcsolata lehetne Envynek. Együtt jártak középiskolába és talán pont ez volt a probléma gyökere. Jason a középiskolai évek alatt beleszeretett, emiatt állandóan náluk lógott, de sajnos Envynél a barát zóna közepében landolt.

Rögtön a suli után Jason csatlakozott a Los Angeles Nemzeti Park erdészei kötelékébe és azóta is ugyanott dolgozott. Envy mindig is szeretett együtt lógni Jasonnel. Így legalább gyakrabban találkozhatott barátnőjével, Tabathával, aki ugyanabban az egységben szolgált, mint Jason.

Chad felkelt a kanapéról és odaállt Envy hálószobájának ajtaja elé. Az elmúlt négy évben, amióta meghaltak a szüleik egy autóbalesetben, lakótársak voltak és rendkívül jól kijöttek egymással. Ő rendőrként szolgált, amíg a húga felszolgált a város néhány klubjában.

Az egyetlen ok, ami miatt sosem szólt azért, hogy miért nem keres már egy normális munkát, az az volt, hogy a legtöbb éjjel sokkal több pénzt keresett, mint ő egy héten. Ez sokkal egyszerűbbé tette az életet, főleg, amikor a lakbért kellett fizetni, mert azt általában Envy rendezte, amíg ő intézte a többi kiadást.

„Melyik klubba menjünk?” – kérdezte az ajtón keresztül.

„Menjünk az Éjfénybe, amelyik nemrég nyílt!” Envy felkötötte hosszú, vörös hajának egy részét lófarokba, míg a maradékot hagyta, hogy lelógjanak az arca szélén. „Még az is lehet, hogy jelentkezzek felszolgálónak, amíg ott vagyunk.”

Chad rosszallóan pillantott vissza. „Ez az a hely, amelyik ott van a város szélén?” Közben visszasétált a saját szobájába anélkül, hogy megvárta volna a választ. Nemrégiben a városnak azon a felén eléggé veszélyessé váltak a dolgok. A leginkább fenyegető veszélyt az emberek eltűnése jelentette, valamint jó néhány hullát is találtak abban a kerületben, ahol a klub is volt.

Ezidáig semmit nem tudtak közvetlenül az Éjfényhez kötni, kivéve azt a tényt, hogy az összes áldozat olyan típusú ember volt, aki rendszeresen járt klubokba. Pusztán az időbeli egybeesés volt az, amit Chad és mindenki rendkívül gyanúsnak talált. Többen feltették azt a kérdést, hogy nem lehetséges-e az, hogy egy sorozatgyilkos jár abba a klubba. A legutóbbi állatok közül jó néhányat abban a klubban láttak utoljára. Rendőrként egyszerűen nem tudta figyelmen kívül hagyni annak a lehetőségét, hogy valami összefüggés lehet a klub és a bűntények között.

Mivel a jelvénye és a fegyvere már a kocsiban volt, Chad megkereste a miniatűr sokkolóját és hátul becsúsztatta nadrágjának övtartójába. Mivel nem volt a legjobb környék, sokkal jobban szerette volna, ha a sokkoló Envynél van, biztos, ami biztos, arra az esetre, ha a klubban valami nem úgy alakul, ahogy kellene.

Ahogy kilépett a szobájából és lement a nappaliba egy pillanatra elállt a lélegzete, ahogy meglátta a húgát. Fekete bőr szoknyát viselt, amely alól kivillant a combfix, felül átütött bőr felsőt viselt. A felsőn csak ott takartak a bőr darabok, ahol nagyon kellett, épphogy eltakarva melleit, viszont rendkívül kiemelve lapos hasát és keskeny derekát.

Fekete bőr csizmát viselt, amelyek épphogy a térde fölé értek és amelyeket a boka körül vékony lánc díszített. Nyakában az az ametiszt kristálynyakék lógott, amelyet évekkel ezelőtt még az édesanyjától örökölt. Vörös haja java részét felfogta lófarokba, de egy része finoman a vállára esett.

Ízlésesen sminkelte ki magát, feketével kihúzva és kicsit árnyékolva szemét, száját sötét árnyalatúra rúzsozta ki. Úgy nézett ki, mint egy igazi domina.

„Jézusom, csak nem vérre szomjazol?” Chad felhúzta a szemöldökét és közben alaposan végigmérte. Hirtelen arra gondolt, lehet jobb lenne lemondani ezt az estét és biztonsági okokból visszazavarni a húgát a szobájába.

„Nos döntöttem!” – mondta Envy emelt hangon – „Miután elintéztem Trevort, kirúgok a hámból! Innentől kezdve soha többet nem randizok csak egyetlen pasival. Nem akarok csak egy hapsit magamnak… SOKAT akarok! Így ha valamelyik gyökérkedik, nem számít, mert bőven lesznek, akik felrúgják, mint a taknyot.”

„Na ja, ez rendkívül bejövős ötlet volt már középsuliban is...” Chad megrázta a fejét, tudván, hogy húga sokkal kevésbé vérmes, mint amilyennek szeretne látszani. „Menjünk a szolgálati autóval, arra az esetre, ha hívnának az őrsről.”

„De csak akkor, ha játszhatok a kék fényekkel!” – mosolyodott el Envy, mivel tudta, hogy úgyis megengedi neki.

Chad mélyet sóhajtott és elindult a kocsiért. Esküszöm, rosszabb vagy, mint egy gyerek, aki az összes sípoló játékot elkezdi nyomkodni csak azért, hogy mindenkit az őrületbe kergessen.

„Tessék?” – nevetett Envy. „Szeretem a kék fényeket. Mindig le húzódnak előttünk, ha bekapcsolom őket.”

„Mint legutóbb, amikor elfogyott a kávé?” – kérdezte a bátyja. „Ugye tudod, hogy ez az adófizetők pénzének öncélú felhasználása?”

„Ha nem fogod be, én fogok vezetni. És akkor majd magyarázkodhatsz, amikor áthajtok a piroson bekapcsolt szirénával...” – figyelmeztette játékos mosollyal.

Chad inkább azonnal elhallgatott, mivel amikor legutóbb ez történt, Envy épp késésben volt a munkából, ő meg túl beteg volt ahhoz, hogy vezessen, így inkább az anyósülésen aludt. A főnöke azóta is baszogatja emiatt.

*****

Envy néhány sarokra az éjszakai párttól kikapcsolta a kék fényeket és felnézett a reflektorok fényeire, amelyek a felhős égen táncoltak. Amikor közel értek a két emeletes épülethez, elkezdte jobban szemügyre venni.

Az utóbbi időben olyan sokat dolgozott, hogy nem volt ideje ellátogatni az Éjfénybe, holott jó néhány vendég egyenesen ódákat zengett róla. Kívülről egyáltalán nem volt valami nagy látvány. Csak egy nagy téglából épített raktárépület néhány ablakkal és egy nagy lila neon cégérrel az utca fronton.

Hatalmas parkolójának egészen a közepéig ért a sor, tele emberekkel, akik legmenőbb cuccokban rendkívül élénken beszélgettek egymással. Az a tény, hogy még tíz után is ilyen hosszú a sor, egyértelművé tette Envy számára, hogy itt dolgozni rendkívül jövedelmező vállalkozás lesz.

„Igen, most már biztos hogy beadom a jelentkezésemet.” – mosolyodott el az anyagi lehetőségekre gondolva.

„Legalább nincs sor...” – mondta Chad egy jó adag szarkazmussal, mivel alig várta már, hogy Trevor megkapja, ami neki jár a húga adrenalinbombájából.

A parkoló legsötétebb zugában parkolt le, pont Trevor kocsija mellett. Mielőtt Envy kinyitotta volna a kocsi ajtaját, Chad megfogta a karját. „Ez legyen nálad!” – mondta, ahogy a kezébe adta a sokkolót, majd anélkül, hogy bármi mást mondott volna, kiszállt a kocsiból.

Envy elmosolyodva fonta ujjait az eszközre. Bátyja már régóta annyira megtanította, hogyan védje meg magát, hogy nagy valószínűséggel még csak bele se izzadt volna, ha össze kellett volna csomagolnia bátyja rendőrkollégáit. De Chad folyton azt hajtogatta, hogy: „Minek erőlködni, ha elég csak megnyomni egy gombot?”

Bőrszoknyája oldalsó zsebébe csúsztatta a sokkolót a személyi igazolványával együtt. Ma éjjel Trevor érezni fogja milyen, amikor ő ezt a gombot nyomogatja. Akár a pokolba vezető lift gombját is megnyomná, csak láthassa az exét szenvedni. Senki se csalhatja meg Envy Sextont büntetlenül.

Együtt haladtak a sorral és Envy nagyon megörült, hogy annyira megindult a sor, hogy pár perc múlva már bent is voltak.

A kidobó igen elegánsan festett Armani öltönyében, alatta a passzos ing jól kiemelte kidolgozott mellkasát. Barna haja hullámokban lógott le arca két oldalán. Enyhén borostás volt és szúrós, sötét szemei szinte ragyogtak a neon fényeinél.

Chad fizetett, majd megmutatták a személyijüket, mielőtt a kidobó kiakasztotta volna a vörös kötéldarabot és beengedte volna őket. Belépve a főbejáraton egy rövid folyosó vezetett lejjebb egy másik ajtóig, amely félrecsúszott, ahogy megközelítették. Amikor áthaladtak rajta a nagyterembe, megálltak és elámultak a látványtól. Mintha egy másik dimenzióba lépett volna át.

Ahogy tele volt a parkoló azt gondolták, hogy olyan zsúfolt lesz a hely, hogy faltól falig csak állni fognak az emberek, de legnagyobb meglepődésükre nem így volt. A termen átsétálva Envy csodálkozva nézett le a hatalmas nyílásra, amelyet a padlóba vágtak.

Közelebb lépve a korláthoz lenézett a tánctérre. Mindkét oldalán emelvényszerű járda volt, amelyet a szint teljes hosszában bárpult egészített ki. Maga a bár úgy nézett ki, mintha homokfúvott üvegből készült volna, amelyen a neonok fényei lágyan átszűrődnek.

Envy szintjéről kétoldalt indultak lefelé a lépcsők, amelyek a félemeleten találkoztak, majd onnan ereszkedtek le táncparkett szintjére. A táncparkett halványan világított éppen csak annyira, hogy UV-fény lágy derengésével fesse meg a táncolók lábát. Remekül egészítette ki a plafonon lévő stroboszkóp és színes fénycsóvák kavalkádját, amelyek mindenhová irányultak, kivéve magukra a táncosokra.

Olyan hatást keltett, hogy a táncosok csak térdtől lefelé voltak láthatók, amíg a testükből csak árnyalakok látszottak.

Envy kihajolt a korlát felett, hogy megnézze a lentebbi szinteken is van-e bár, viszont azokon már nem volt semmi, csak a tánctér. Egyfajta küzdőveremre emlékeztette. Ha valaki egyszer lement oda, akkor a sötétség kegyelmére volt bízva, amely diszkréten ölelte körbe a táncosokat.

„Három emelet?” – kérdezte felnézve a plafonra felettük. A legalsó szintet földszintnek tekintve az lett volna a harmadik emelet, és azon gondolkozott, hogy vajon az is a klub része-e, vagy sem.

A tánctérről érkező ujjongó és sikító hangok arra késztették, hogy visszapillantson a tánctérre. Hitetlenül ámult el a verem közepén lévő, jégkék rivaldafénnyel megvilágított ketrecre. Azonnal lenyűgözte a rács mögötti férfi látványa.

Chad se tudta levenni a tekintetét a ketrecről. Úgy nézett ki, mint egy kisebb börtöncella. Egy nő és egy férfi kerülgette benne vadul egymást. Még távolról is érezhető volt a szinte szikrázó feszültség a mozgásukból. Ujjai szinte elfehéredtek, úgy megmarkolta a korlátoszlopot, amikor a férfi a ketrecben nekilökte a nőt a rácsnak, aki abban a pillanatban átbújt a férfi karja alatt, amikor az hozzá akarta szorítani a testét.

A férfi egy pillanat alatt megperdülve megragadta a nő csuklóját és háttal magához rántotta, mielőtt nekinyomta volna kezeit a rácsoknak. Megfogatta a nővel a rácsokat, miközben szorosan nekidörzsölte a majdnem meztelen testét egészen addig, amíg a nő el nem kezdte megfeszíteni a hátát és kéjesen hátravetni a fejét a férfi mellkasára.

A jelenet már-már bestiális volt, mint valami primitív párosodási rítus. Chadet és Envyt lenyűgözte a show annak ellenére, hogy nem ugyanúgy hatott rájuk.

Chad még csendben nézte őket néhány percig, ahogy a pár szétugrott egy pillanatra, hogy aztán egy másik pozícióban újra összeforrjanak. Heves mozgásuk látványától Chad igen szűknek érezte farmerját, ahogy a férfi csípőjét ritmusosan nekinyomta a nő fenekének. Zavarodottan erőltette tekintetét máshová, hogy szemügyre vegye a fal felső részén lévő díszítéseket, amelyek láthatóak voltak abból a szögből.

Leginkább villogó színes fénycsövek voltak néhány folyamatosan világító UV-fénycsővel hatalmas portré stílusú festmények körül, amelyek izmos jaguárokat ábrázoltak, egyes képeken harcoltak, másokon magányosan vadásztak. Úgy tűnt, mintha a veszedelmes vadállatok életre keltek volna. A képek szereplői szinte megmozdultak a fények hatására, azt a hatást keltve, mintha élnének és figyelnének.

El kellett ismernie, hogy rendkívül egyedi hatást keltett, de bevált. Ahogy szemeivel követte a fények mozgását a falon, észrevette, hogy a képek között láncok lógnak a falról, néhányuk végén szöges nyakörvek vagy fekete bőr korbácsok.

Visszapillantott a ketrec felé és éppen készült megkeresni Jasont, amikor a táncparkett közepén meglátta Trevort az egyik fényszóró közelében. Az idióta két csajjal táncolt szendvicsben, és nagyon úgy nézett ki, mint akinek épp élete lejobb estéje van kialakulóban. Ahogy ránézett Envyre azonnal tudta, hogy szólnia se kell, mert ő már rég kiszúrta a kis édeshármast.

Envy félrefordította a fejét, hogy úgy tartsa szemmel Trevort, mintha nem is ismerné. Ebben a pillanatban nem is értette, hogy miért is kezdett egyáltalán randizni ezzel a majommal.

Azt azért el kellett ismernie, hogy szemrevaló egy hím volt. Kurva jól nézett ki, talán ez volt a legjobb kifejezés rá. Mint egy lobogó, homokszőke hajú, kaliforniai szörfbajnok, aranyra barnult bőrrel, szürkéskék szemmel. Egyenesen vadító volt, és akkor még a humoráról nem is beszéltünk.

De ha nem lenne szobortestű, nem igazán lenne benne semmi vonzó egy nő számára. Csak egy lenne a sok bunkó egyetemista közül, aki aranykanállal a seggében született. Amikor épp nyomult, akkor szinte levakarhatatlan volt, de aztán egyik pillanatról a másikra lelépett, olykor napokig.

Az egyetlen jó dolog, amit fel tudott hozni a mentségére, hogy őrjítően jó volt az ágyban és élete legcsodásabb pillanatait köszönhette neki.

Jobban belegondolva, tényleg bekajálta, hogy a srác érez iránta valamit... többet, mint szimpla vonzalom. Ebből is látszik, hogy mennyire ért a hapsikhoz. Az igazat megvallva csak elege lett az egyedüllétből... aztán minden ok nélkül elkezdett járni a sráccal.

Hosszasan sóhajtott, ahogy látta a srácot, amint megmarkolja az egyik lány fenekét, aki szinte hozzáolvadt a testéhez, de legnagyobb megdöbbenésére azt vette észre magán, hogy nem is féltékeny. Ha ez igaz szerelem lett volna, akkor most teljesen ki lenne akadva agy pillanat alatt ahelyett, hogy egyszerűen csak haragot érezne. Leginkább a hazugság zavarta, hogy csak ő kell a srácnak.

Jason a bejárathoz legközelebbi bárszékről figyelte Envyt, ahogy bejön a klubba. Sejtette, hogy valamikor erre fog járni és nem lepődött meg, amikor meglátta vele Chadet. Miután hagyott nekik pár percet, hogy körülnézzenek, jóleső érzéssel mosolyodott el, amikor meglátta a Envyn a feszültséget, hisz tudta, épp meglátta exbaráttá avanzsált udvarlóját a táncparketten élvezni az életet.

Az utóbbi hónapokban már nagyon elege lett abból, hogy elrejtse féltékenységét. Nem akarta megbántani, viszont ha erre van szükség ahhoz, hogy leválassza Trevorról, akkor tulajdonképpen az ő javát szolgálja. Legalábbis ezzel nyugtatta magát.

Kathez, a csini pultos csajhoz fordulva Jason mosollyal jegyezte meg: „Mondtam, hogy jönni fognak.” Ezzel egyidőben Envy és Chad irányába biccentett.

Több, mint egy órája itt volt már, de amikor meglátta Trevort, ahogy épp Envyt csalja, nem igazán volt partiarcoskodni a tömegben. Inkább tette az unottat és elkezdett dumálni Kattel, hogy elüsse az időt. Még Envy hűtlen párjáról is dumált.

„Szóval, ő a legjobb barátod és a húga?” Kat megnézte magának őket, habár a zsaru jobban érdekelte. Ha Jason nem említette volna meg, hogy Chad rendőr, akkor sose találta volna ki. Túl szexi volt ahhoz, hogy fakabát legyen.

Majd két méteres, napbarnított test... és az a barna haj, arany tincsekkel... Kat szinte érezte, hogy olvad. Kicsit hosszabban viselte Chad a haját a többi zsaruhoz képest és úgy nézett ki, mintha a szél fújta volna oldalra, amitől kissé vadember kinézete volt. Azon kapta magát, hogy Quinnhez hasonlítja, majd félrepislantott, de újra visszatévedt a tekintete. Visszafordulva Jasonhöz tudta, hogy egy cipőben járnak... mindkettejüknek meg kell tanulni elengedni a régi tüzet, mielőtt az életre szóló égési sérülést okozna.

„Nem is néz ki úgy, mint egy zsaru.” – mondta Kat és azon merengett, vajon randizgat-e valakivel. Jason semmi jelét nem adta se egyik, se másik verziónak.

„Hát igen...” – Jason már szinte duzzogni kezdett, amikor meglátta, hogyan néz a lány Chadre. Majd megrázva fejét hozzátette: „Mindjárt visszajövök.”

Megitta italát, lecsúszott a bárszékről és elindult barátai felé. Ahogy közelebb ért, kezét Envy vállára tette. Közelbújva hozzá a fülébe súgta: „Akarsz táncolni?”

Envy elmosolyodott anélkül, hogy megfordult volna. „Hát hogyne lenne!” – kiáltott fel, majd kilépett és lement a legközelebbi lépcsőn a táncparkettre otthagyva Jasont a meglepett arckifejezésével, ahogy Chad mellett épp az ő odaképzelt vállán pihenteti a kezét. Kacsintott, ahogy meghallotta Chadet nevetni.

„A fenébe!” – sóhajtotta Jason, ahogy követte szemével a lányt a táncparkettig.

Chad enyhe szánalommal veregette meg Jason vállát, ahogy visszakísérte a bárpulthoz, majd a pultnak dőlve szólt oda, hogy: „Ne is törődj vele! Szerintem most Envynek csak egy dolog jár az eszében, amiben nem kevés a bosszúvágy.”

Végigmérte a pultoslányt és egy pillanatra azt is elfelejtette, hogy Jason egyáltalán ott van. Szívesen legeltette a szemét a lány bronzbarna bőrén és hosszú sötét haján, amely a válla mögött kígyózott, egészen a derekáig. Szemei ezzel ellentétben, szinte világítóan kékek voltak, melyet csak még jobban kiemelt a szeme körüli, sötét kontúrú sminkje.

Leginkább a lány telt ajkai ragadták meg a figyelmét, miközben odaszólt neki: „Csak egy kólát, légyszi!”

„Ma nem iszol?” – kérdezte Jason. Igyekezett nem bámulni barátját, kinek szemei nem tudták elengedni Katet, miközben válaszolt. Miért bukik minden csaj a zsarukra?

„Nem, van egy érzésem, hogy jobb, ha ma józan maradok. Nem nagyon bírom ezt a Trevort, így odaadtam Envynek a sokkolómat, hadd játsszon vele.” Chad nagy nehezen levette a szemét a lányról, de csak annyira, hogy egy mosolyt odavessen Jasonnek. „Amúgy is a meseautóval jöttem.” Tudta, hogy Jason érteni fogja.

Jason hirtelen ellépett a bárpulttól, még azt is megbocsátotta barátjának, hogy egy ipari puncimágnes. „Nincs az az isten, amiért ezt a műsort kihagynám!” Odalépett a korláthoz, közben hallotta még maga mögött Chad nevetését.

„Nos, legalább ma már két embert jobb kedvre derítettem.” – kacsintott Chad Katre, mert tudta, hogy hallott minden, majd fizetett. Szinte érezte, hogy jobban jár, ha utánanéz, mire is készül a húga.

Kat bólintott, amikor Chad egy húszdollárost csúsztatott oda neki, és aprót otthagyta jattnak, majd elindult, hogy csatlakozzon Jasonhöz. Egyébként a két srác együtt komoly károkat tudott okozni a lányok hormonháztartásában. Jason hosszúra hagyta homokbarna haját, és baba arcával, kigyúrt testének simán elmehetett volna a Bay Watch-ba vízimentő modellfiúnak.

Kat észrevette, hogy több csaj is igyekezett felhívni magára a figyelmet, ahogy elmentek mellettük. Jason nem igazán vette észre bármelyiket is és úgy tűnt, igen elveszett a saját gondolataiban... egészen addig, amíg el nem kezdett mesélni Katnek Chadről, a legjobb barátjáról és arról a lányról, akit mindketten talán túlságosan is védelmezni akartak.

Ez az érzés hiányzott neki, hogy valaki – aki nem a testvére – ennyire féltve védelmezze őt is. Lassan pislantott, ahogy megpróbálta kiverni a fejéből Quinn emlékét, és igyekezett a jelenre koncentrálni.

A megjegyzés a sokkolóról segített neki elterelni a gondolatai Quinnről. Kat úgy döntött, szól a fivéreinek, hogy nemsokára jó kis műsor várható a tánctéren. Mostanában elég sok problémájuk volt a klub körüli gyilkosságok miatt. Pont az hiányzik, hogy valamivel még jobban magukra vonják a figyelmet.

Chad áthajolt a korláton, szemei Envyt keresték. Szerencsére a ketrectáncosok még mindig szórakoztatták a közönséget, így a rájuk irányított lámpák fénye sokat segített megtalálni. Amikor Chad meghallotta Jason halk mordulását, követte tekintetének irányát és meg látta a húgát középen táncolni néhány hapsival, egész közel a ketrec fényeihez. Megráncolta homlokát és összehúzott szemmel próbált rájönni, mire készülhet a lány.

„Legalább Trevorra néz. Egyébként, kösz, hogy felhívtad.” – mondta komoly hangon. „Már régóta vártam, hogy történjen valami ilyesmi.”

Jason vállát megvonva válaszolt: „Nem magam miatt csináltam. Az ő érdekében. Jobbat érdemel ennél a csótánynál.” Próbált mosolyogni, ahogy figyelte a lányt, tudva, hogy már szingli. De a többi hapsi látványa, ahogy figyelmük a lányra összpontosult enyhe szomorúságot oltott mosolyába.

2. fejezet

Ahogy egyre lejjebb haladt a lépcsőn Envy jó érzéssel fogadta a hőséget, ahogy az bőrébe ivódva ölelte lengte körbe testét. Megfeszült izmait próbálta ellazítani, majd bement a tánctérre. Miközben néhány lépést tett Trevor irányába, úgy érezte, mintha egy tömeges orgia földalatti fészkén kellene átkúsznia, ahogy idegen ujjak érintették bőrét és ismeretlen testek simultak az övéhez.

Sötétebb volt a tánctér, mint az általa csaposként vagy vendégként ismert klubokban, de nagyon megtetszett neki, hogy rejtve tudott maradni. A táncolók nem igazán voltak párban, sokkal inkább egymást izgató forró testek szinte robbanékony elegye. Ahogy kezdte átérezni az új hangulatot, lassan feljebb emelte kezeit és hagyta, hogy a sötétség leple alatt ujjbegyei végigsimítsák ismeretlenek testét. Az erotikától fülledő zene minden ütemére adrenalinbomba robbant a vérében, melyek lökéshullámai szinte a pórusaiig hatoltak.

Nem akart vitázni Trevorral, inkább egy pillanatra becsukta szemeit és átengedte teste irányítását a vágyak hangjaiként leírható zenének.

Érezvén, ahogy az ismerkedő tapintások egyre merészebbé válnak, Envy kinyitotta a szemét és néhány férfi mellkassal találta szemben magát, némelyikük merészen kigombolt inget viselt, míg mások testhez feszülő, finom anyagú inget, melyet ugyanolyan vonzónak talált. Nem mert az arcukra nézni, mert félt a szemkontaktustól.

Egy idő után úgy érezte, kissé megrészegült, így elkezdett hátrálni, de nem bánta, ha frissen szerzett rajongói követték csábító táncának lépéseit. Egyszer csak hideg vas érintését érezte a hátán, ahogy nekihátrált az emelvényen lévő ketrecnek, majd lassan felnézett rá. Azonnal megragadta tekintetét a ketrecben lévő férfi, ahogy az éppen szinte alárendeltjeként a térdeire kényszerítette a vele táncoló lányt.

Érzékeiből elmosódott a körülötte lévő terem, ahogy elveszni érezte magát a férfi szemeiben. Ahogy Envyre nézett, úgy érezte, őt tette alárendeltjévé. A férfinek jégkék szemei voltak, erős fekete gyűrűvel az írisze körül. Még életében nem látott ilyen igéző és erőteljes szempárt. Órákra el tudott volna veszni azokban a szemekben úgy, hogy egyre csak többre vágyjon, de ugyanakkor ez meg is rémisztette.